A közelmúltban Pál Tamás, a Megasztár ötödik kiesője volt a radiocafé 98.6 szombatonként 9-kor kezdődő Kettes szémrendszer című női magazinjának vendége.

Veress Dóra: Most már két hete, hogy kijöttél a Megasztár őrületből...

Pál Tamás: Igen. Volt egy kényszerű egy hét szünet a bokszgála miatt, és ezért több időm volt gondolkodni is, meg mindenre. Úgyhogy nekem ez az első olyan pillanat, amikor megint kicsit rosszul esik, hogy nem vagyok ott.

Dus Polett: Ez téged nyomaszt? Valahol fáj?

Pál Tamás: Van, amikor eszembe jut. Inkább az a része esik rosszul, hogy tudom azt, hogy milyen feladatok várnak ránk, illetve várnak a döntősökre, szerettem volna még ott énekelni velük, de hát ha ott nem, akkor majd máshol.

Dus Polett: Dalválasztásokról beszélgettünk, és annak a fontosságáról, hogy hogyan kell átállítania egy megasztárosnak az agyát arra, hogy nem az a jó szám, amit én szeretek hallgatni, hanem az, ami nekem jól áll, és jól elő tudom adni. Ezt te már többször hangoztattad is, hogy szerinted ez a legfontosabb, hogy valaki igazán jó dalt válasszon.

Pál Tamás: Igen, ez nagyon fontos az, hogy eleve olyan dalt válasszak, amit kedvelek. De legalább annyira fontos az is, hogy át tudjon jönni a dalon az előadó személyisége, az, hogy ő milyen ember. Én is választottam rossz dalt, azt akkor nagyon éreztem is. Szerencsére túlestünk rajta. Így utólag nem tartozik a szívem csücskei közé, annak ellenére, hogy nagyon szeretem ezt a dalt hallgatni.

Veress Dóra: Árulj már el kulisszatitkokat a Megasztár Házról! Valami olyat, ami kifejezetten téged érint, ami nagyon személyes volt. Például, hogy kivel voltál igazán jóban?

Pál Tamás: Az első számú Torres Dániel, akivel eléggé összebarátkoztam, de Boogie-t és Leventét is nagyon kedvelem. Furcsa ez az összeköltözés, rám egy kicsit furcsán hatott az egész. Annak ellenére, hogy ez nem egy valóságshow, amikor beköltöztünk a Megasztár Házba, kicsit mégis olyan volt. Ráadásul a műsor készítői - hogy minden egy helyen legyen -, a felkészítő tánc - és énekórákat is oda szervezték, a sajtót is oda hívták, nyilván, hogy ne kelljen mindig ide-oda utazgatni…

Veress Dóra: Ez logikus…

Pál Tamás: Igen, de ezért volt ilyen valóságshow- érzésem. És mivel mindezek lefedték a napunkat, ott is aludtunk. Rám így egy kicsit nyomasztólag hatott ez az együttélés. Volt olyan, amikor már egy kicsit az agyunkra ment ez a "bezártság". Ilyenkor elmentünk Danival mászkálni egy közeli bevásárlóközpontba.

Veress Dóra: Amikor kicsi voltál, mi szerettél volna lenni? Popsztár, színész, esetleg vasutas?

Pál Tamás: Igen, hát az első - erre a családom nagyon jól emlékszik - a buszsofőrség volt, és ez nagyon sokáig így is maradt, mert, kicsi gyerekként lenyűgöztek a hatalmas buszok. Aztán ez elmúlt. Igazából a színház csábítása jött előbb, mint az éneklésé. A gimnáziumban sokat foglalkoztam vele. Aztán egyszer csak hirtelen észrevettem, hogy tudok énekelni is...